HTML

FERMION

Kolosszális információs védelmet bitosító, a vizes struktúrák (az emberi szervezet) tisztítását szolgáló, az agyi kapacitás fejlesztését elősegítő innovációs technológia.

Friss topikok

Csap történelme

2016.08.24. 09:13 dixidixi

Szülővárosom, Csap, Ukrajna Kárpátalja megyéjének délnyugati csücskében fekszik, közvetlenül a magyar határ mentén. Dél felől a szögesdrót-kerítés választja el a Tiszától, nyugati irányban Tiszasalamon község a szlovák határtól, keletre a Morotva-ként nevezett Tisza-holtágon túl Tiszaásvány található, a várostól északra pedig a Latorca folyó kanyarog. A járási és egyben megyeközpont, Ungvár 22 km-re fekszik, mely vasúton és közúton egyaránt megközelíthető. Lakosai 1920-ig magyar, ’20-tól ’39-ig csehszlovák, ’39 és ’44 között ismét magyar, ezt követően 1992-ig szovjet, pillanatnyilag pedig ukrán állampolgárok. A város jelenlegi kulturális és oktatási helyzetképéről a beszámoló végén szólunk.

A tatárjárást (1240-41) megelőző időszakról szinte semmit sem tudunk Csappal kapcsolatosan. Tény, hogy a honfoglalás időszakában a Tisza felső folyásánál a magyarokhoz csatlakozott, olykor nyolcadik törzsként is emlegetett kabarok telepedtek le. I. István korában e vidék lakóiként a fekete magyarokat jelölik meg. Ők lehettek azok, akik ezen a stratégiai fontosságú helyen – ahol a Tiszát és a Latorcát csupán egy keskeny földnyelv választja el egymástól, ezáltal itt könnyedén védhető a Vereckei- vagy a Tatár-hágón át betörő ellenséggel szemben a Bodrog-köz – elsőként letelepedtek.

 

Talán e sajátos helyzetének is köszönheti lakóhelyünk a nevét, hiszen az évi rendszerességgel bekövetkező áradások során e két folyó minden bizonnyal átcsapolódott egymásba, hetekig elzárva az áthaladást kelet-nyugati irányban, illetve a település és vidéke egyfajta csap-ként, ékként ékelődik be a két folyó közé. Bár valószínűbb, hogy a környékbeli településekhez – Salamon, Záhony (Záhun), Ásvány (Aszaván), Eszeny (Öszén) – hasonlóan a ’Csap’ elnevezés is valamely helyi nemzetség- vagy családfő személynevéből eredeztethető. Alighanem az egykor hatalmas Becsegergely nemzetség (I. István idejében kiterjedt birtokaik voltak Zaránd és Csongrád vármegyében, illetve a XIII. században Ung vármegyében) valamely tagjának neve maradt fenn ebben a formában. A Becsék nevét hűen őrzi például a jelenleg Tiszaásványhoz tartozó Becses.

Most lássuk a tényeket.

Csap nevét írott formában (Chap, Chop) először a Zichy-kódex II. oklevelének 187. oldala rögzíti 1346-ban. A Sztáray-kódex 1390. május elsején kelt CCCVII. okleveléből pedig már a település urát is megismerjük, Csapy Tamás és fia Miklós személyében (közülük az utóbbi úgynevezett királyi emberként – homo regius – vett részt Nagymihályi György-fia-Jánosnak a Bereg megyei Kovászó és Vári bortokba való beiktatásánál). A Csapyak az eszenyi és pólyánkai Baksa (Boksa) nemzetségből származtak. E nemzetség első ismert őse Tamás, ennek fia pedig Simon comes (comes: gróf, illetve régen a várak, vármegyék ispánja; főispán, főleg örökös főispán). Az említett kódexek szerint a Baksa család 1281-ben (más források szerint 1282-ben) vásárolta meg Csap földjét a fentebb már említett Becsegergely (Bechegregor) nembeli Apa fiaitól. 1284-ban már Rátnak, két esztendő múlva pedig Ásványnak is az urai. Ezek közül Csap lehetett a legjelentősebb, ha új nemesi nevükként a Csapy-t választották. A Csapyak vagyona, hatalma és tekintélye egyre nőtt, különösen Ung vármegyében. Hamarosan egy nem várt dúsgazdag örökség is az ölükbe pottyant.

A Nikápolynál elesett Nagymihályi János vagyonát örököse, bizonyos Péter pap – tekintet nélkül a többi hozzátartozóra – nővérének, Csapy Klárának a fiaira íratta: Miklósra, Lászlóra, Andrásra, Pálra és Péterre. Sőt, a néhai János úr ingóságait, pénzét, ezüst edényeit, öveit és egyéb drágaságait: ménesét, hintait is a Csapyak kezére játszotta, míg saját obrezsi birtokát pedig Eszenyi (Csapy) Imrének zálogosította el. Péter pap 1399. január 13-án anyjával, György özvegyével, Széchy Margittal együtt a leleszi konvent előtt végrendelkeztek, melyben a Györgytől rájuk maradt minden pénzt és birtokot Csapy Miklósra, annak nejére és fiaira hagyták. A Nagymihályi család többi tagjának minden tiltakozása hiábavaló volt. A plébános 1411. július 6-án maga Zsigmond király előtt vallotta örökül a Csapyaknak “tibai, csertézsi, jakabházi, remetei, vágási, váraljai és ubrezsi jószágrészét, valamint a Nagymihályi várban, városban és Lucskán bírt részeit és a lucskai vámjog felét, mit a király is jóváhagy”.

 

Hanem a bőkezű nagybácsi a későbbiekben perbe elegyedett a Csapy fiúkkal, Az eljárás a halála után is folytatódott, amikor már a Nagymihályiak, Szeretvayak, Buthkayak is visszakövetelték a jussukat, ami a fent említett Nagymihályi János halála után őket illette volna. Hosszú évtizedekig húzódik a pereskedés, s a végén, úgy látszik, a Csapyak maradtak alul. Elvesztették Csapot, Szürtét, Szentest, Széchet, Gödönyt, Tehnát, Pólyánkát, Csábolcot, Ásványt és Rátot (1429-ben). Ezen ítélet ellen a Csapyak folytonos fellebbezéssel éltek, vagyis a per egyre csak húzódott tovább, sőt annak hullámaiba, örvényeibe a többi rokon is belesodródott – és folyt váltakozó szerencsével. Ennek az volt az oka, hogy a Csapyak már régóta jóban voltak a magyar királyi udvarral. A Csapyak vitézségének hírétől visszhangzott az egész ország. Zsigmond király 1418-ban címert adományozott nekik és Csapy András, a rettegett hős, a Sárkány rend lovagja lett. Királyhű emberek voltak tehát, amit az is bizonyít, hogy Csapy László 1433. július 13-án udvari titkárként elkísérhette Zsigmond királyt annak Rómában tett utazásakor.

De nemcsak vitéz, hanem erőszakos emberek is voltak a Csapyak, kik nem nagyon válogattak a módszerekben és eszközökben, hogy vagyonukat gyarapíthassák. A Csicsery család oklevéltára jellemző esetet említ fel erre nézve Csapy Ákosról, a XV. század közepéről. Bizonyos Csicsery Zsigmond és neje, Kata, illetve Daróczy Tibold István és neje, Jusztina, a csehek rablásaitól való félelmükben Csapy Ákosnak megőrzés végett átadták ingóságaikat, arany-ezüst értékeiket. Az utóbbi azonban olyan “lelkiismeretesen” őrizte a rábízott vagyont, hogy a tulajdonosok a vész elmúltával csak sokára, hosszas és megszégyenítő pereskedés útján tudták tőle visszaszerezni vagyonukat 1447-ben. A Csapyak gazdag és hatalmas nemzetsége, melynek Ung vármegyén kívül másutt is voltak birtokai, így a zempléni Alsóbereckiben, Bácskán, Csábócon, Dargón, Zebegnyőn, Bodrogszerdahelyen stb. – a XVI. század közepe táján halt ki.

Amikor a Csapyak megtelepedtek ezen a vidéken, Csap mindössze hat portából állt, ahol összesen 40-en laktak. Elsősorban földműveléssel és halászattal foglalkoztak. Az akkor még szabályozatlanul kanyargó Tisza és Latorca gyakori áradásai nyomán a környék lápos, mocsaras volt, ártéri erdőkben gazdag. Az itt lakóknak bőséges vadász- és halászzsákmányt biztosított.

Ung vármegye többi településének lakóihoz hasonlóan a csapiak is jobbágysorban éltek, dézsmákkal és egyéb feudális adóterhekkel sújtva. Így került bele Csap is abba az 1346. évi összeírásba, melybe mindazon falvak neveit felvették, melyek lakói adót fizettek. 1427-ben, amikor Csapy László éppen Zsigmond király római utazását készítette elő, Csap 26 jobbágyportából (körülbelül 80 lakos) állt.

A csapiak vallásos emberek voltak, s a helyi katolikus közösség a legrégebbi időktől fogva a kisráti római katolikus plébániához tartozott, mint fília. Amikor 1458-ban felépült az első templom, helyi káplánsággá alakult. Ezt a kis templomocskát azonban néhány év múlva elsodorta a Tisza áradása. Nem is építették újjá.

Az 1514-es, Dózsa-féle parasztfelkeléshez a csapiak is csatlakoztak, mégpedig bizonyos Barsvai Péter vezetésével. A felkelés leverését követő büntetőintézkedések elől messzire menekülnek Dózsa katonái. Ezért hosszú ideig csak egészen jelentéktelen a település lakosainak száma. A mohácsi vész után Ung vármegye a Felvidékkel együtt Habsburg-uralom alá került. A törökök előrenyomulása, a végvárak védelme egyre több katonát követelt. Bár nincs rá konkrét adatunk, minden bizonnyal a csapi férfi lakosság zöme is elesett a törökök elleni harcokban. 1550-ben több nemes is részes a faluban, mely ekkor alig 5 porta nagyságú. A kegyelemdöfést az 1557-es török-tatár betörés adta meg. A felégetett faluban csak 16 épület menekült meg. A katasztrófasorozat után nagyon lassan tért vissza ide az élet. A XVI. század végén 36 házról emlékezik meg az egyik összeírás.

Az 1600-as évek elején rövid időre Bocskay István birtokába került a település.

A XVII. században Ung vármegyét is elérte a reformáció. Csapon ekkor teljesen megszűnt a római katolikus egyházszervezetet, olyannyira, hogy több évszázados tengődés után csak a XIX. század végén erősödött meg újra plébániává. A református egyházközség kezdetben a salamoninak volt a fiókja, anyaegyházzá 1642-ben lett Pozsgay István jóvoltából, aki a Tisza árterében szántóföldet és paróchiális telket adományozott az egyház részére, ahol felépült az első református kőtemplom.

A Habsburgok 1675-ben Vécsey Sándornak és Istvánnak adományozták Csapot, örökös tulajdonba. Ebben az időben ismét lázadások törtek ki az országban a német uralom terjeszkedése miatt. Idegen katonaság vette át a hatalmat, a jobbágyportákra eső adó a többszörösére emelkedett, megindult a reformátusok nyílt üldözése. Megkezdődik a kurucok harca a labancok ellen. A csapiak ott harcoltak a tokaji felkelésben. Sokan ott pusztultak, hiszen az 1696-os összeíráskor csupán 7 jobbágy- és 4 zsellércsaládot találtak itt. Az ezt követő Rákóczi-szabadságharc sem kedvez a lakosság gyarapodásának. Az 1715-ös összeíráskor tizenkét, míg az 1720-as számláláskor csupán kilenc jobbágy nevét vették fel a lajstromba, kik közül 7 magyar és 2 ruszin nevű volt.

De nemcsak a harcok tizedelték a csapiakat. Sokat szenvedett a környék lakossága az egymást követő természeti csapásoktól, árvizektől, aszályoktól, járványoktól is. Még II. Rákóczi Ferenc utasítására a XVIII. század elején egy töltést emeltek Csap köré, hogy megvédjék a falut a Tisza és a Latorca áradásaitól (alighanem ennek a töltésnek lehetett a maradványa az a mesterséges földsánc, amire ma is Árokdombként emlékeznek a helyi öregek). Mivel a református templom a gáton kívül maradt s a Tisza folytonos partszakadásai következtében állandó veszedelemben forgott, 1760-ban lebontották és ideiglenesen egy kis tornyos fatemplomot ácsoltak össze helyette az új parochiális funduson, mely a falu derekán, az utca közepén, Sebők István és Kun Mihály szomszédok között feküdt. Ez a templom 3 öl széles és 6 öl hosszú volt (egészen 1867-ig állott fenn, majd 1875-ben építették fel a hívek a helyére azt a tégla- és kőtemplomot, melyet 1944-ben a németek felrobbantottak.)

 

Az 1780-as években éhínség ütötte fel a fejét vidékünkön, mely elől Csap sem menekült. 1786-ban mindössze 16 mázsa búzát és 12 mázsa zabot arattak le a csapiak.

Az 1818-as összeírás hatvankét portáról tesz említést, melyekben összesen hatvankilenc család (kb. 370 fő) lakott. 1830-ra a falu lakossága 597 főre emelkedett. A gyarapodás azonban nem tartott sokáig. 1831-ben Ung vármegye délnyugati falvainak szemléje során a hatóságok kénytelenek voltak megállapítani, hogy a vidék lakosságának nincs elegendő kenyere, az emberek éretlen gyümölcsökkel, vízinövényekkel próbálják éhüket oltani. Ugyanebben az esztendőben kolerajárvány is felütötte a fejét, mely alaposan megtizedelte a lakosságot.

A következő évtized végre némi javulást hozott. 1840-ben gróf Széchenyi István kezdeményezésére a kiváló mérnök, Vásárhelyi Pál kidolgozta a Tisza szabályozásának terveit. A folyamszabályozás elsődleges célja az volt, hogy hajózhatóvá tegyék a Tisza teljes síkvidéki szakaszát, az ország déli határától egészen Tiszabecsig, továbbá hogy a járulékos gátépítésekkel, lecsapolásokkal 150 négyzetmérföldnyi mocsarat alakíthassanak át termőfölddé. A munkálatok a szükséges felmérések után, 1846-ban kezdődtek el, s az elkövetkező két évtizedben több mint 100 kanyarulat eltüntetésével 400 kilométerrel lett rövidebb a folyó. Az 1848-49-es magyar szabadságharc idején többnyire ugyan szünetelt a munka, de 1846 és 1856 között Tiszabecs és Záhony között így is 47 km töltés készült el, majd 1853-64 között ezen a szakaszon 30, Csap környékén 4 helyen vágták át a medret. Ekkor alakult ki a két Morotva, illetve a salamoni holt-Tisza. Mivel a földmunkákat akkoriban csakis kézi erővel végezték, csapi kubikusok százainak biztosított több évre munkát és megélhetést a mederszabályozás. A kanyarulatok lemetszésével és a töltés elkészültével Csap környékén is jelentős földterületek váltak megművelhetővé, illetőleg a már meglévő szántókon sem fenyegették többé a termést az évente többször is előforduló áradások.

A szabadságharc ugyan sikertelenül végződött, annyit azonban elért, hogy felrázta az országot, s utat nyitott a gazdaság fejlődésének. Ennek eredményeként fellendült a vasútépítés is, ami új korszakot nyitott Csap életében. 1870-ben megépült a Debrecen-Munkács vasútvonal, természetesen Csapon keresztül, ahol felépül az első állomás. Hamarosan elkészült a Kassa-Csap-Munkács és a Csap-Ungvár-Uzsoki hágó vonal is, mely utóbbi Galíciával kötötte össze Magyarországot.

Csap fontos vasúti gócponttá vált. A település és annak lakosságának növekedéséről az alábbi számadatok is tanúskodnak. 1873-ig, a vasúti csomópont kialakításáig, a község lakossága 902 főt számlált, akik 141 portán laktak. Az 1881-es népszámlálás adatai szerint már 176 házból állt a település, lakossága pedig 1187 fő volt. Alig két évtized múlva a házak száma 241, a lakosságé 1819, nyolc év elteltével pedig 2318 fő volt.

A XIX. század végén Csap épülni-szépülni kezdett. Az elbontott fatemplom helyébe a református hívek felépítették az új kőtemplomot, igaz ekkor még torony nélkül (1875, a torony 1902-ben készült el), beindul a gőzmalom (1886), tető alá kerül a zsinagóga (1886) s még ugyanebben az esztendőben elkészül a Tisza-híd.

Erőre kapott a reformáció során szinte teljesen megsemmisült katolikus közösség is. Helyi káplánsággá alakult, s az istentiszteletek kezdetben az iskola tantermével kapcsolatos kápolnában tartattak. 1890-ben vált újra plébániává, s 1903-ban felszentelték a ma is álló kőtemplomot, melynek egyik érdekessége, hogy oltárképét Windischgrätz Lajos herceg felesége, Dessewffy Valéria grófnő festette.

A századelőn megépül a fűtőház (neve onnan ered, hogy a mozdonyok javításán kívül elsősorban a lokomotívok kazánjainak felfűtésére szolgált), posta és a távírda létesül (1906), felépül két téglagyár (1910), az állomás épülete (1912), ugyanebben az évben a vasúti Tisza-híd, a kávéfeldolgozó (később dohányfeldolgozó) üzem (1914), a szálloda (ma a vámhivatal épületéül szolgál) stb.

 

Csap lakosságának nagyobb része ekkor még mindig a földművelésből él, jelentős azok száma, akik halászattal foglalkoznak (a község címerében nem véletlenül ábrázolnak ekkor egy halászt a csónakjával, illetőleg a községháza körpecsétjén egy pontyot). Egyre többen vannak viszont, akik már az iparban vagy a vasúton dolgoznak. 1900-as adatok szerint 227 fő volt földműves vagy halász, 153 fő a vasúton, 113 a téglagyárakban, a kőolaj-feldolgozóban dolgozott, illetve kézművességgel foglalkozott. A községben ekkor 24 kereskedő volt.

1907-ben a község elemi iskolájában 3 tanító foglalkozott 204 gyerekkel. 1911-ben megnyílt az első könyvtár, melynek könyvállománya 300 kötetből állt, s 158 törzsolvasóval büszkélkedhetett.

Az 1920. július 4-i, Trianoni szerződéssel Kárpátalja nagy részét Csehszlovákiához csatolták. Az anyaországtól való elszakadás keserűségét csak némileg ellensúlyozta a fejlett cseh gazdaság élénkítő hatása. A 20-as években egy sor olyan kisvállalat létesült Csapon, melyek 5-30 alkalmazottat foglalkoztattak, kibővítették a vasúti csomópontot. Ezekben az esztendőkben az utcák jelentős többsége kőburkolatot kapott.

Fejlődésnek indult a társadalmi és szellemi élet is. Politikai szervezetek alakultak, különösen sok szimpatizánsa volt akkoriban Csapon a kommunista mozgalomnak (olyannyira, hogy a környékbeliek “vörös falu”-ként emlegették). 1924-ben amatőr színtársulat, férfi dalárda, női énekkör stb. működött a községben.

A 20-as évek végén, 30-as évek elején bekövetkezett gazdasági világválság az egyre inkább iparosodó Csapot sem kerülte el. A község lakosai megismerkedtek a sztrájk fogalmával. 1926-ban a bérek elmaradása miatt szüneteltették a munkát az iskola építkezésén dolgozók. A következő évben a két téglagyár munkásai kezdtek demonstrációba. 1932-ben ismét az iskola építésén dolgozó kőművesek kezdtek sztrájkba, akikhez aztán a Tisza-töltés felújítását végző földmunkások is csatlakoztak.

A 30-as évek második felében a vasúti munkahelyeken kívül a következő vállalatok működtek Csapon: a kőolaj-feldolgozó üzem, a dohányfeldolgozó, a Heisler-téglagyár, a gőzmalom, a villanytelep – ezekben több mint 50-50 ember dolgozott. Ezenkívül mintegy 100 fő űzött valamilyen kézműves-mesterséget, volt pl. 7 asztalos-, 6 szobafestő-, 4 lakatos-, 7 szabómester stb.

 

Az 1938. november 2-i Első Bécsi Döntés értelmében Kárpátalja újraegyesült Magyarországgal. Mivel a csehek húzódoztak a nagyhatalmak döntésének végrehajtásától, Magyarország katonai erőkkel demonstrálta jogát a visszacsatolt területekhez. A magyar csapatok Királyhelmec irányából november 10-én vonultak be Csapra.

Ez időben a község tanügyét 1 állami rendszerű kisdedóvoda, 2 állami, 1 római katolikus népiskola, 1 községi iparos tanonciskola, 1 állami polgári és 1 községi gazdasági szakiskola látta el. Csap lakossága ekkor 3371 fő (ebből magyar 3236), a lakóházak száma 617 volt. Működött itt még egy körzeti közjegyzői iroda, bíróság, adóhivatal, csendőrposzt, távírda és telefon, bank, szálloda, két mozi, több cukrászda, étterem, cipő- és kalapszalon, könyvtár stb.

A második világháború eseményei 1944-ben már elérték a Kárpátokat. A németek úgyszólván Kárpátalja minden településéről visszavonultak és Csapnál építettek ki egy erős védelmi állást, mert mindenképpen meg akarták védeni ezt a fontos vasúti gócpontot, illetve a Tisza-hidakat. A szovjet csapatok tulajdonképpen harc nélkül vonultak be október 26-án és 27-én Munkácsra és Ungvárra. Ungvár felől azonban nem tudták megközelíteni Csapot, mert a németek felrobbantották a Latorca-hidat, a folyó őszi áradása pedig megakadályozta az átkelést. A 17. szovjet lövészhadtest Huszt-Nagyszőlős-Beregszász útvonalon érte el 1944. október 28-án Csap szélső házait, ami után nyomban el is küldték a győzelmi rádiógrammot a főhadiszállásra (azóta is ezt a napot jegyzi a történelem Kárpátalja és egyben Ukrajna teljes “felszabadításaként”). Egy heves ellentámadás azonban visszavonulásra kényszerítette a szovjeteket, akik a Latorcáig visszavonulva, az akkor még szabályozatlan folyó áradása nyomán keletkezett sárba ragadtak. Időközben a németek visszavonultak, s egy magyar hadtestet hagytak hátra Csap védelmére.

A községet végül, szakadatlan bombázások és heves utcai harcok után, november 23-án foglalták el a szovjetek.

Az ostromot nagyon megszenvedte a település. A lakóházaknak alig 30%-a maradt többé-kevésbé épen, romokban hevert az állomás, valamennyi pályaudvari vasúti építmény, a rakodó-pályaudvar, a vízmű s más középületek – így a református templom is, melyet a visszavonuló németek aláaknáztak és felrobbantottak; ugyanez lett volna a sorsa a katolikusnak is, azt azonban egy magyar katona, élete kockáztatásával s a gyújtózsinórok átvágásával az utolsó pillanatban megmentette.

A szovjethatalom felállításával még nem értek véget a csapiak szenvedései. A hatóságok parancsa értelmében begyűjtöttek és elhurcoltak minden olyan 18. életévét betöltött férfiembert, aki magyarnak vallotta magát. Közülük csak egyesek tértek haza a sztálini haláltáborokból.

A háború után hamarosan megkezdődött Csap újjáépítése, hisz a vasúti csomópont semmit sem vesztett jelentőségéből. Mindenekelőtt a fűtőházat és a vízművet kellett rendbe hozni. 1946-47 folyamán elkészült a Csap-Bátyu, majd fokozatosan a többi vonalnak keskenyről széles nyomtávúra történt átépítése. A vasúti csomópont teljes rekonstrukcióját 1959-re végezték el. 1948-ban végbement a föld kollektivizációja. A megalakított “Győzelem” kolhozba 83-man léptek be és 634 hektár földalappal indult. Két esztendő múlva a csapi Győzelem egyesült az ásványi Micsurin kolhozzal, végül mindazokat a földeket, melyek a település környékén voltak, az eszenyi Avangard kolhoz kapta meg.

1945-től újraindult magyar anyanyelvű általános iskolai oktatás, 1960-tól pedig középiskola működik.

1957-ben történt meg Csap várossá nyilvánítása. Folytatódott a gazdaság és a szellemi élet szovjet típusú fejlesztése. A teljesen újjáépült állomás és pályaudvar mellett további vasúti vállalatok kezdték meg működésüket: a kocsiszín, a forgózsámoly-cserélő részleg, a műszaki kocsivizsgáló részleg, a gépesített rakodórészleg stb. 1969-ben a város lakossága 6300 főt számlált.

1975-80 folyamán a vasúti csomópont már ötezer alkalmazottat foglalkoztatott. Ezenkívül az időközben korszerűsített téglagyár is 150-200 embernek adott munkalehetőséget. Ezekben az években épült meg az Ungvári Varroda csapi részlege.

 

A 80-as évek elején Csap több mint 619 hektáron terült el. Lakossága 1981-ben 7200, ebből magyar 3960 volt. A város területén 11 vasúti vállalat, 6 kereskedelmi rendszer, 2 kórház, 2 középiskola (összesen 1400 tanulóval), 6 könyvtár (együttesen 124,3 ezer kötetnyi könyvállománnyal) – mindent együttvéve 62 szervezet és intézmény volt található. Átadták az új állomásépületet s még a Moszkvai Olimpia utórezgéseként modernizálták a sportpályát.

A brezsnyevi éra utolsó éveiben megtorpant a város fejlődése, melyen a Gorbacsov által meghirdetett átépítés sem sokat lendített. 1989-ben a város lakossága 9600 fő volt, ebből magyar 3750 (!) 1989. május 26-án 414 taggal megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség városi alapszervezete. Még ugyanezen esztendő november 26-án a temetőben emlékművet avattak a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak.

Az 1990-es évek elejének legjelentősebb eseménye Csap utcái jelentős részének leaszfaltozása volt. Az 1991-es rendszerváltozáskor a város lélekszáma meghaladta a 10 000 főt, melynek alig a fele volt magyar. A 2. sz. középiskolának ekkor 591 tanulója volt, akikkel 47 pedagógus foglalkozott. Sajnálatos módon a szuverén Ukrajna első öt éve alatt a város állami vállalatainak, ezáltal az általuk biztosított munkahelyek jelentős része leépült, s a legszámottevőbb építkezésként egy pénzügyi vállalat székházának átadását könyvelhetjük csak el. Megszűntek a könyvtárak, s a város művelődési központjául szolgáló Vasúti Klub bezárásával gyakorlatilag megszűnt a közművelődés.

A háború utáni időben a csapi reformátusok templom nélkül maradtak. Hogy istentiszteleteiket mégis méltó helyen tarthassák, a római katolikus közösség hozzájárult, hogy felváltva használják az utóbbiak templomát. Több mint ötven évnek kellett eltelnie, hogy végre újból a saját hitüknek megfelelő helyiségben dicsérhessék az Urat: az új református templomot a millecentenárium évében, a III. Református Világtalálkozó rendezvényei keretein belül szentelték fel.

Az ezredfordulón a különleges gazdasági övezet létesítésével, illetve az EU Ukrajnához közeledésével magyarázható beruházások révén némileg felélénkült a vasúti forgalom, új munkahelyek létesültek, ismét termelni kezdett például a külföldi kézbe került varroda, a közelben személygépkocsi-összeszerelő üzem létesült, megszépült a városközpont…

Csap tulajdonképpen nem büszkélkedhet említésre méltó nevezetességekkel. Két adottságát mégis ki kell emelnünk. Az egyik az, hogy innen vasúton Kárpátaljának szinte valamennyi érdekessége kényelmesen megközelíthető. A másik a környék halakban gazdag vízrendszere. A Latorca, annak ártéren belüli és kívüli holtágai, a közeli Csaronda- és Szernye-kanális élményekben gazdag hétvégéket tartogathat a horgászturizmus szerelmeseinek.

Készítette: Palkó István

 

A felhasznált irodalom jegyzéke:

История городов и сел Украинской ССР. В двадцати шести томах. – Киев, 1982.

История Великой Отечественной войны Советского Союза. 1941–1945. В 6-ти т. Т. 4. – Москва, 1962.

План экономического и социального развития г. Чоп на 1981-1985 гг. – Чопский горисполком, 1980 г.

Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája. I-III. – Ungvár, 1881-1882.

Magyarország vármegyéi. Szabolcs vármegye. – http://www.magyarmult.externet.hu/Varmegyek/ szabolcs.htm

Magyarország vármegyéi. Ung vármegye. – http://www.magyarmult.externet.hu/Varmegyek/ ung.htm

A Tisza folyó (vízrajza, szabályozása, árvizei, élete). – http://pc1.radnoti-szeged.sulinet.hu /tan/12/tan1233.htm

Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. – Budapest, 1947.

Botlik-Dupka: Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. – Ungvár-Budapest, 1993.

Haraszty Sándor: Adalékok az ungi ref. egyházmenye történetéhez. – Nagykapos, 1931.

Horváth J.: Ung megye monograhiája. – Ungvár, 1872.

Ivaskovics-Palkó-Kohán-Szirohman: Kárpátaljai református templomok. – Ungvár-Beregszász, 2000.

Palkó-Ivaskovics-Tárczy-Kohán: Kárpátalja templomai. Római katolikus templomok. – Ungvár, 1997.

 

 

 

Szólj hozzá!

Beharangozó

2010.01.06. 16:48 dixidixi

Mindaz, ami az emberrel történik, a saját választása. A FERMION termékei segítenek ezt tudatosítani és megváltoztatni.

 „IVP Fermion”

A társaságot 2005-ben alapították.
Feladata – élenjáró technológiák felhasználásának beiktatása a mindennapi életbe.

Az Innovációs Kísérleti Projekt (IVP) célja: bemutatni az embereknek a legújabb technológiát, mely a torziós mezők fizikájának kutatása és a fejlődő emberi tudat összefonódásából származik.

A projekt felajánlja a „Fregatt” széria kiegészítő szerkezeteit. Ezek a szerkezetek hozzásegítik a tulajdonosát az agyi kapacitásának még teljesebb kihasználásához, kolosszális információs védelmet biztosítanak, letisztítják a vízről (a vizes struktúrákról) a negatív rárakódásokat.

A „Fregatt” segít megérteni a fizikai betegség mögött álló valódi okokat. Ha az ember minden energiájával azon lesz, hogy megszüntesse az okokat, melyek az érzelmi és fizikai problémáihoz vezettek, jelentős javulás áll be az állapotában, akár a teljes testi-lelki-szellemi egészség állapotáig.

„A bizonytalanság bölcsessége”: az ember minden pillanatában az ismeretlenbe megy. Jobb eltávolodni a sztereotip érzékeléstől, észleléstől. Ha nincs bizonytalanság, akkor a múlt csapdájába esünk. Követve a kötetlenség törvényét, hatalmas tárházát nyitjuk meg a lehetőségeinknek, melyek egyik jellemző tulajdonsága a végtelen kölcsönhatás.

Az „IVP Fermion” társaság koncepciója az, hogy semmilyen mechanikus szerkezet nem helyettesíti az emberi tudatot. Csak a tulajdonos képességeinek fejlesztése nyújt garanciát az információs korszakban a túlélésre és a gyarapodásra. Ennél fogva ezen a szerkezetek használata a leghatékonyabb edzés a tudat számára valamint a képességek fejlesztésére.

Várjuk az együttműködésre kész jelentkezőket
Az „IVP Fermion ” társaság elnöke
Verhovcev N.V.
www.fermionam.ru

 

 

Szólj hozzá!

Szerkezetek

2010.01.05. 16:47 dixidixi

THÁ „Fregatt”

A szerkezetről

 

   Az ember – egy nyitott bonyolult rendszer, mely alapjában az idő és a tér dinamikus kölcsönhatására épül. Ennek az egyéni térnek a minősége és mennyisége határozza meg lényegében az embernek az információ- és energiacseréjének intenzitását, azaz az életszínvonalát, egészségét, biztonságát, képességét az anyagi javak megszerzésére és kapcsolatok kiépítésére. Az embert körülvevő tér megváltoztatása – vagyis az élet tudatos irányítása eddig csak egyeseknek adatott meg. Ennek a feltétele – olyan erős torziós mező áramlás létrehozása, mely paraméterei az áramlása irányában megegyeznek az ember információs mezőjével.

   A THÁ „Fregatt” maga produkál spin-áramlást, mely a tulajdonosa körül lokális egyéni teret hoz létre. A „Fregatt” az első szerkezet a világon, mely meg tudja változtatni az információs matricát. A „Fregatt” erős átalakító és gondolati energia megerősítő szerkezet.

 

                                         Rendeltetése

 

   A torziós holografikus átalakító THÁ „Fregatt” egyénre hangolható torziós szerkezet, mely korlátlan ideig használható. Képes autonóm üzemmódban dolgozni, páros üzemmódban (Ember - „Fregatt”), valamint hálózati rendszerben  (csoportok és szerkezetek). A „Fregatt” programozott (egészségre, biztonságra, pénzre, gyümölcsöző kapcsolatok létrejöttére) modifikált teret hoz létre a tulajdonosa körül. Konkrét parancs híján a „Fregatt” autonóm üzemmódba megy át, fenntartva a körülményekhez képes legoptimálisabb környezetet. A „Fregatt” hatáskörében a tulajdonosa és a környezete között a lehető legoptimálisabban történnek meg az események – a tulajdonos számára. Ennek az átalakított térnek a minősége és komfortja nagyban függ a tulajdonos érettségétől, megvilágosodottságától, valamint lelki tisztaságától.

   A „Fregatt” állandó használata képes megszüntetni-harmonizálni az információs mezőben lévő deformációt, ami ugrásszerűen megnöveli az intellektuális képességet és az információ feldolgozásának gyorsaságát.

   A tulajdonos felkészültségétől függően a „Fregatt” az alábbi módokon képes dolgozni:

   1) probléma-elhárító program

   2) optimális (személyiségfejlesztő) kapcsolat a problémával

   3) a problémától való védelem, elzárkózás.

 

                                            Megjegyzés

 

   A „Fregatt” egyénre programozható személyes szerkezet. Más személy nem használhatja. Ha mégis megpróbálná, jobbik esetben is teljesen hiábavaló kísérletezés lenne. Rosszabb esetben következményekkel járhat.

A „Fregatt - Ember”-páros együttműködési folyamata esetében kölcsönhatásba lépve egymással a tulajdonos sokat fejlődik. A „Fregatt”-tal való együttműködés-kölcsönhatás néhány méter távolságról mutatja a maximális hatásfokot. A maximális távolság nincs megállapítva – azaz korlátlan, hiszen a terek kölcsönhatása a holografikus átadáson alapul.

   A „Fregatt” aktiválása a vásárláskor megtörténik. Bárhol hordható: zsebben, irattárcában, személyes holmi közt. A lényeg, hogy a tulajdonosa pár méteres környezetében legyen.

   A Használati útmutató rendszeres, többszöri elolvasása sokszorosára növeli a „Fregatt-Ember”-páros rendszer hatékonyságát. Ajánlott naponta hangosan elolvasni, vagy akár megtanulni kívülről. Elolvasásakor a betű-hang impulzus hatására aktiválódik a tér információs matricája. Erősen szennyezett és deformált egyéni esemény-matrica esetén érzelmi kitörések vagy információs túlterheltség lehetséges. Korrigálhatjuk az eseményeket a „Fregatt” segítségével: gondolatban parancsot adunk az események és/vagy következményeik erejének csökkentésére.

   A „Fregatt” korlátlan ideig használható (míg mechanikusan nem rongálódott meg), energiaforrásra nincs szüksége.

   Mechanikus megrongálása vagy rongálódása esetén a szerkezet elveszíti  hatékonyságát.

 

                                  THSZ „Fregatt IV-1”

(Torziós Holografikus Szerkezet – Fregatt Információs Védelem -1)

   Az emberek közötti harmonikus kapcsolat tudat-szinten, valamint a Felső Intelligenciával való együttműködés – ez a következő lépése az ember evolúciójának. Az ötödik rassz befejezi a feladata végrehajtását - a bolygó tudatának alakítását, és készíti a hatodik rassz eljövetelét. Kardinálisan változnak az életfeltételek a bolygón. A gondolat ereje, a szavak, a hangok, a formák válnak eszközeivé a tér alakíthatóságának. Ezek tisztasága és minősége határozza majd meg az emberek megmaradását a bolygón. Minden ember láthatatlan nooszférikus szállal  kötődik a másikhoz, és ezen szálak létezése egyre nyilvánvalóbbá válik. Az eljövendő Vízöntő korszakban minden információs jelnek, gondolatnak, szónak kolosszális ereje lesz. Az egyén felé küldött negatív gondolat is sebezhet, ez pedig könnyen átterjedhet mindenkire, aki kapcsolatban van vele – különösen azokra, akik függenek tőle.

   2003-tól bolygónk magasabb rezgésszintre tért át, megváltozott a tér-idő tulajdonsága. Az „Információs Védelemnek” (IV) megnőtt a jelentősége és szinte létfontosságúvá vált, látva az emberek barbár viselkedését ebben a minőségileg új időben.

   Az országok közötti konfliktusok átmentek egy vég nélküli pszichotron háborúba, amelyben nincsenek szabályok, és nem válogatnak a módszerekben. A háború elsősorban az emberek lelkéért folyik, a meggyőződésükért, a gondolataikért. Az ilyen egregorok közötti háborúban a cél a teljes megsemmisítés, győztesek nincsenek. Csak az éli túl, aki képes megőrizni a teljes információs épségét. A Civilizáció válaszút előtt áll: vagy elsajátítjuk az Információs Etikát és a szerint élünk tovább, vagy az információs sérülésünk hatalmasabb lesz, súlyosabb  következményekkel, mint a fizikai. Tudjuk jól: a kék folt vagy a karcolás hamar meggyógyul, de az információs mező torzulása, deformálódása egy életre szól, s rezgés-szinten még az utódoknak is átadódik. Energiaráhatással ezt helyrehozni nem lehet. Semmilyen jogi következménnyel az ember információs teljességének megbontása nem jár. És ami a legfontosabb: sokszor maga a sértett- sérült erről nem is tud, vagy nem is feltételez ilyesmit.  Csak hosszú évek múlva, súlyos betegség, csőd, meddőség után derül ki az ok: „átok”, „szemmel verés”, „rontás”, „családi átok” vagy ehhez hasonló „diagnózisok ” az okkultizmus tárházából. A gond csak az, hogy kevesen tudják ezeket a problémákat érdemben megoldani.

   Az új idők egyik lényeges tulajdonsága az, hogy bárminemű negatív beavatkozás az ember információs struktúrájába szinte azonnali válaszreakciót von maga után: megsemmisítő csapást mér a „károkozóra”. Még ha nem is tudja vagy nem tudatosítja,  hogy másnak deformálta az információs struktúráját, aktiválódik a „bumeráng-effektus”. Ezt a hatást hétköznapi módszerekkel kivédeni nem lehet, hiszen az információs mezőknek ez a fizikája: hasonló a hasonlót vonzza...

   Legokosabb hozzáállás ebben a szituációban - betartani az információs szabályokat.

   Az átmeneti időszakban a torziós holografikus szerkezet (THSZ) „Fregatt IV-1” az egyéni információs filter szerepét tölti be, mely garantálja tulajdonosának a harmonikus, korrekt és biztonságos, problémáktól való lefedettséget a tulajdonba vétel pillanatától kezdve.

 

                                         Rendeltetése

 

   A torziós holografikus szerkezet THSZ „Fregatt IV-1” a „Fregatt”-széria önálló szerkezete. Rendeltetése megváltoztatni a tulajdonosa körül összegyűlt spinek vektorát, melyek rezonálnak az ő egyéni információs paramétereivel.

   A szubsztancia, mely a „Fregatt” segítségével lett létrehozva, megakadályozza a parazita-programok egyéni információ-struktúrába való behatolását, melyek a mai technológiai fejlődésnek köszönhetően a tömegmanipuláció legelterjedtebb, legnépszerűbb eszközeivé váltak. Ezek közé tartozik a 25. filmkocka, a reklámok, NLP, a tv- és rádióadások, valamint az okkult vagy annál is kifinomultabb manipulációs technikák. Ennek következtében, ezen hatások veszélyességének tudatában nőtt meg az igény olyan eszközök létrehozása iránt,  melyek képesek ellenállni ekkora hatásnak.

   Mi tisztelettel viszonyulunk a különböző energo-információs projektek iránt (öntapadós matricák, piramisok, rezonátorok, biostimulátorok, stb.), valamint a feltalálóik iránt is. Ám szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a THSZ „Fregatt IV-1” minden eddiginél erősebb védelmi ereje az információs mezők törvényszerűségeiről szerzett összes eddigi tudás szintézise és a felhasznált innovációs technológia ötvözetének köszönhető. Az előző információs védelmi módszerek mintegy „abroncsként” vették körül az embert, amin nem hatolt át sok információ, nem adva lehetőséget neki a fejlődésre, a döntések meghozatalára. Az ember, mint egyéniség evolúciója lelassult, valamint kialakult egyfajta függőség is az ilyen tipusú „védelmi berendezésektől”. 

   Az „IVP Fermion” koncepciója: semmilyen mechanikus szerkezet nem pótolhatja az emberi tudatot. Csak a tulajdonos képességeinek fejlődése által garantált az információs korszakban való túlélés és gyarapodás. Éppen ezért az „IVP Fermion” minden termékének használata egyúttal tréning a tudat és a képességek fejlesztésére.

   Az IV-1 érdekességei közé tartozik az a tulajdonsága, hogy képes a tulajdonosa körül üres vákuum-szubsztanciát létrehozni, mely szubsztancia levédi őt a hirtelen változó egyéni érzelmi természetű dolgok következményeitől. Az érzelmi hullámzások idején, önkontroll elvesztése, veszekedések következtében történik meg, hogy az információs mezőbe könnyen behatolhatnak az idegen akaratot hordozó programok. Beépülve az ember információs struktúrájába, ez a program elkezd élni: irányítja az életét, idegen célokat és feladatokat valósít meg. Teljes értékű védelem ehhez hasonló behatolások ellen egészen az utóbbi időkig csak a politikai és az üzleti elit tagjainak volt elérhető, főleg drágasága miatt.

   A „Fregatt” Információs Védelem különlegessége, hogy képes ráhangolódni az egyén tudatára és a védekezésre való képességét fejleszteni.

   A betű-hang impulzus, a színekre való koncentráció valamint a szerkezet különleges képessége (az új technológiai vívmányoknak köszönhetően!) olyan szubsztanciát hoznak létre, mely nem torzítja, nem nyomja el a nooszférával való kontaktust. Ezen kívül aktiválódnak a nem specifikus reakciók, megnövekszik a szenzorikus ellenállás („védekezés szaga”, bőrfelület ionizálása, izom- és ér-tónus, immunreakciók, stb.)

   Az „IVP Fermion” minden terméke kölcsönösen segíti egymást.

 

„Didograf F-383-2M”

Információs filter a víz számára

   A „Didograf F-383-2M” információs filter az üvegben, flakonban, tartályban, csészében lévő vízre rakódott információ semlegesítésére készült. Tudvalevő, hogy a víz az őt ért információ „visszatükrözője”. Ha például odateszünk egy vízzel teli poharat a tv-készülék elé, miközben épp a Híradó megy vagy az esti krimi, biztosak lehetünk benne, hogy a víz az összes negatív információt „elmenti”. Ilyen negatív programokat a vízre a bolti eladótól megkezdve a zenén keresztül minden és mindenki rárakhat a vízre, amit később elfogyasztunk. Figyelemreméltó, hogy a legtöbb energiát az emberi szervezet éppen ezen negatív programok semlegesítésére fordítja.

   A „Didograf F-383-2M” tulajdonsága nem csak annyi, hogy megszünteti a tartályban lévő víz információs anomáliáját, de képes a negatív információt pozitívvá változtatva a szervezetnek teljes értékű „táplálékot” biztosítani.

   Az egész szervezetre jótékony hatással van.

   A külső borítás sérülése esetén a szerkezet elveszítheti tulajdonságait.

 

„Didograf F-900” Információs Filter

   Sok embernek az a véleménye, hogy a mobiltelefon használata káros az emberi szervezetre, különösen az agyra. De vajon ez igaz? Igen, ez tényleg így van. Ezt az állítást egybehangzóan bizonyítják a kutatások. Halljuk azt is, hogy az elektromágneses sugárzás a vétkes mindebben. Ez vajon igaz? Ebben a kérdésben a kutatók véleménye már nem egyezik olyan egybehangzóan.

  Vessünk egy pillantást a kutatások eredményeire, mely az elektromágneses sugárzások, valamint a mobiltelefonok sugárzásának emberre gyakorolt hatásairól készült. A kutatások az európai „Elektromágneses mezők biomedicina hatásai” projekt keretein belül zajlottak. A kutatók a következő konzekvenciát vonták le: ezek a hatások agytumorhoz vezethetnek. Vezethetnek, de nem vezetnek minden esetben.

   Ugyan itt megfigyelték, hogy jelentősen csökken a pajzsmirigy munkáját elősegítő tireotrop hormon kiválasztódása (a következmények: lelassult anyagcsere, hajhullás, rekedtes hang, bőrszárazság).

   Ha az elektromágneses sugárzás ilyen rombolóan hat az emberi szervezetre, akkor elsősorban a kórházakban és klinikákban kellene semlegesíteni ezek hatását. Ellenben a legtöbb modern kórház annyira tele van ilyen készülékekkel, hogy talán csak az ágytál nem sugároz. A rengeteg elektromos huzal a falakban, a számítógépek, a háztartási gépek akkora sugárzást adnak, hogy a mobiltelefonok sugárzása mindezek mellett elhanyagolható.

   Nemrég jelent meg tudósok nyilatkozata a mobiltelefonok elektromágneses sugárzásának „információs szintű” - idegrendszerre gyakorolt hatásáról, valamint az idegrendszer reakciójáról ezekre a hatásokra. A telefonbeszélgetés folyamán a partnerek között egy információs csatorna jön létre, melyen keresztül könnyen tovább adódnak a hangimpulzusok. Nem sokan gondolnak arra, hogy ezeken a csatornákon az ember akaratától függetlenül a lelki állapota is átadódik (negatív tudatalatti programok, érzések, gondolati képek). Itt jegyezzük meg, hogy a gondolatban megfogalmazott kívánságok, melyek a telefonos kapcsolatra vannak „ráültetve”, nagyon hatékonyak. Mindezektől függetlenül a telefonos beszélgetés teljesen hétköznapi, érzelemmentes lehet.

   A 90-es évektől kezdve ezeket az „telefonos technológiákat” előszeretettel használják egyes szolgálatok. A peresztrojka éveiben szinte mindenki kapott telefonhívásokat, melyeken keresztül pár semmitmondó kérdés után igyekeztek eladni neki valamilyen „zsákbamacskát”. Az ilyen telefonhívásoktól senki sem védi le az embert. A kellemetlen az, hogy sajnos a kapcsolat akkor is kiépül, mikor az ember nem veszi fel a kagylót, de a telefon közelében tartózkodik.

   Az „IVP Fermion” állítja, hogy a mobiltelefonok egészségre gyakorolt káros komponense nem annyira az elektromágneses sugárzás, mint az torziós együttható, mely átáramlik a beszélgetéssel együtt, az információs struktúrán negatív lerakódást eredményezve. Ezen lerakódások semlegesítése kulcsfontosságú az ember testi-lelki egészsége érdekében.

   Megértve az információs összetevő fontosságát, hatását az ember lelki-szellemi életére, könnyelműség holmi állatkísérletekkel példálózni. Az intellektuális és lelki potenciál elsődlegesek az ember életében, ennél fogva nem lehet összehasonlítani az állatokkal. 

 

              A „Didograf F-900” Információs Filter három modifikációja

 

   1. IF „Didograf F-900” – mobiltelefonokhoz

   2. IF „Didograf F-900” – arany függő (medalion)

   3. IF „Didograf F-900” –  ezüst függő (medalion)

 

Rendeltetése

 

   1. Az IF „Didograf F-900” információs filterek rendeltetése – semlegesíteni az információs impulzusokat, közte a mobiltelefonok hálózatán keresztül beáramló negatív, romboló hatású impulzusokat is.

   2. Harmonizálja az ember információs struktúráját (auráját).

   3. Az IF „Didograf F-900” függők (medalionok) harmonizálnak, segítenek az egészség helyreállításában.

 

THÁ „Autó- Fregatt”

   Minden csontszerű, kemény tárgy képes bizonyos körülmények között információt átadni vagy korlátlan ideig megőrizni (úgy negatív, mint pozitív információt). Ily módon az autó is képes magán hordozni akár a közlekedési balesetek, halálos kimenetelű tragédiák programját. Szintén hosszú ideig őrzik az információt a híg anyagok (olaj, üzemanyag, stb.)

   Szinte minden gépkocsi tulajdonos érzi és tudja, hogy az autónak „lelke”, „természete” van. A sofőrök sokszor nagyon érdekes dolgokat figyelnek meg, amit nem lehet megmagyarázni csupán a kocsi technikai felépítésének állapotával. Már senki sem száll vitába a kijelentéssel: a kocsi úgy hat a gazdájára, ahogyan a gazda a kocsira. Vannak „szerencsétlen” autók: mindig a legrosszabbkor romlanak el, sokszor keverednek közlekedési balestbe, stb. Az ember sok energiát fektet abba –pénzbenit is, hogy valahogyan „kompromisszumot kössön” a kocsijával. Rosszabb esetben túlad rajta. A „Fermion” segít megérteni és megoldani ezeket a problémákat.

 

Oroszból fordította és szerkesztette Göreiné Pap Ildikó

ildiko.fermion@gmail.com

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása